Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport az általa közzétett újabb kommunikációs anyagban az alacsony károsanyag-kibocsátású, ellenálló állattenyésztési rendszerek kialakításába történő befektetés fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az állattenyésztési ágazat létfontosságú az élelmezés-biztonság, a több milliárd szegény ember élelmezése és megélhetés szempontjából világszerte, de különféle környezeti hatásai miatt is vizsgálják. Az éghajlatváltozás hatásai a legfőbb aggodalomra okot adó tényezők, elsősorban a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a szén-dioxid (CO2) kibocsátás, valamint a biológiai sokféleség csökkenése és a földterület degradálódása miatt. A média és a kormányok ilyen intenzív szintű vizsgálódása, téma iránti érdeklődése miatt az adományozók és a pénzintézetek világszerte vonakodhatnak attól, hogy az állattenyésztési ágazatba fektessenek be. Azonban az állattenyésztés fejlesztésébe történő befektetés elmaradása növelheti az olyan kihívásokat, mint az élelmezés-biztonság bizonytalanságai, vagy épp az alultápláltság, mely több milliárd kiszolgáltatott helyzetben lévő embert, például az alacsony és közepes jövedelmű országok kistermelőit és állattartóit érinti, továbbá közvetetten ösztönzheti az ágazat fenntarthatatlan fejlődési pályáját.
Fotó: ELV - The importance of investing in low-emission and resilient livestock production
Egy nemrégiben megjelent állattenyésztéssel foglalkozó tudományos tanulmány azt vizsgálja, hogy hogyan és miért lehet előnyös az alacsony károsanyag-kibocsátású és ellenálló állattenyésztési rendszerek kialakításába való befektetés.
A szerzők felvázolják, hogy az állattenyésztés a magas tápértékű élelmiszerek biztosításán túlmenően hogyan tölt be számos egyéb szerepet az emberek életében és a bolygónk vonatkozásában. A fehérjeellátás szempontjából egyértelműen indokolt az állattenyésztésbe való befektetés az élelmezési szükségletek kielégíthetősége érdekében.
Az állattenyésztés globálisan a CO2-tonnánkénti fehérjeellátás közel 40%-át biztosítja. Nem is beszélve az olyan mikrotápanyagokról, mint a vas, a kalcium, a cink vagy a B12-vitamin, amelyek biztosításában az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO szerint az állattenyésztésnek megkerülhetetlen és kulcsfontosságú szerepe van. Az állattenyésztésbe való befektetés alapvető fontosságú a több-százmillió kistermelő és állattartó élelmezéséhez, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatott népesség megélhetésének biztosítása szempontjából. Más típusú vállalkozásokkal ellentétben a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdálkodók általában nem térnek vissza a termeléshez, ha egyszer feladják gazdálkodói tevékenységüket.
A választásnak nem arról kellene szólnia, hogy az állattenyésztésbe befektessünk-e, hanem arról, hogy hogyan fektessünk be!
Ezért nem azt kell eldönteni, hogy befektessünk-e az állattenyésztésbe, hanem azt, hogy hogyan fektessünk be abba. A dokumentum amellett érvel, hogy a pénzügyi intézmények és a fejlesztési ügynökségek továbbra is az alacsony kibocsátású és ellenálló kisüzemi és legeltetéses állattenyésztési-rendszerekbe fektessenek be, ezáltal téve hatékonyabbá, alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsájtóvá és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben kevésbé sebezhetővé a meglévő állattenyésztési értékláncokat. Még akkor is, ha a metán az állattenyésztésből származó üvegházhatású gázkibocsátás fő forrása, a CH4-ra irányuló mérséklési intézkedések jelentős termelékenységi és élelmezés-biztonsági előnyökkel járhatnak. Az állattenyésztési rendszerek javításában rejlő kibocsátás-csökkentési potenciál jól dokumentált a világ számos rendszerében és régiójában.
Az egyik példa erre az üvegházhatású gázok kibocsátásának világ szinten elérhető 30%-os csökkentési lehetőség a legjobb gyakorlatok alkalmazásával. Összehasonlítás képpen Kelet-Afrikában a tejtermelés károsanyag-kibocsátása akár 24%-kal történő csökkentése is lehetséges a takarmányminőség, az állategészségügy javításával és a helyes állattartási gyakorlatok alkalmazásával, és mindezek segítségével 14-38%-os csökkenés érhető el más rendszerekben és régiókban is. A CH4 esetében a közelmúltban megjelent, 430 szakértői értékelést tartalmazó tanulmány metaanalízise 98 intézkedést azonosított a CH4-kibocsátás csökkentésére és megállapította, hogy a leghatékonyabb intézkedések elfogadása segíthet nyújthat a 1,5°C-os célkitűzés 2030-ig történő elérésében.
Az állattenyésztés javítása kedvezően hat az élelmezésre és a jövedelemre
Az állattenyésztés javítása kedvezően hat az élelmezésre, a jövedelemre és kulcsfontosságú a jelenlegi éghajlat-változási céljaink eléréséhez. Konkrét adatokra, eszközökre és kapacitásra van szükség ahhoz, hogy ezeket az előnyöket figyelembe lehessen venni, miközben pontosan mérni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását és azoknak tükröződni kell a nemzeti éghajlat-változási kötelezettség-vállalásokban. Ezek azonban jelenleg nem minden országban állnak rendelkezésre. A tudományos kutatás különösen fontos az intézkedések további javítása, a különböző termelési rendszerekben a kibocsátások különböző forrásainak jobb értékelése, az eltérő helyi körülményekre vonatkozó útmutatás biztosítása és a kibocsátások csökkentésének módjára vonatkozó tanácsadás érdekében.
További kutatásokra van szükség a rendelkezésre álló és a kialakulóban lévő lehetőségek mérséklési potenciáljának értékeléséhez és méréséhez, a jobb állattartástól kezdve az olyan új technológiákig, mint a takarmány-adalékanyagok vagy a bendő mikrobiom manipulálása. A FAO három fő stratégiát javasol az állattenyésztési ágazatban a kibocsátások mérséklésére: a hatékonyság és a termelékenység javítása, a kérődzők és a monogasztrikus állatok jobb integrálása a körforgásos biogazdaságba, valamint a talaj szervesszén-tartalmának növelése, különösen a legelőkön.
További kutatásra van szükség a különböző élelmiszerek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának jelentésére szolgáló mérőszámok kiválasztásával kapcsolatban is, ami jelentősen befolyásolhatja a kibocsátások jelentésének és a döntéshozatalnak a módját. A legtöbb olyan publikáció, amelynek célja, hogy bizonyítékot szolgáltasson a döntéshozatalhoz, akár politikai, akár egyéni szinten, az életciklus-elemzést (LCA) használja. Az élelmiszerek termék-kilogrammonkénti kibocsátásuk alapján történő összehasonlítása előnyben részesítheti a kevésbé tápláló élelmiszereket. Azok olyan üvegházhatásúgáz/tápanyagsűrűség mérőszámot használnak, amely jelentősen megváltoztatja a különböző élelmiszerek rangsorát. Az állati eredetű termékek, mint például a tej, a hús és a tojás jobb helyezést érnek el környezet szempontjából ezen módszer alkalmazásakor, mint az üvegházhatásúgáz/100 g termék mérőszám használata esetében. A funkcionális egységben lévő tápanyagok minőségének figyelembevétele szintén jelentősen befolyásolhatja az élelmiszerek szénlábnyomát, mivel az állati és növényi fehérjék nem ugyanolyan sokféle aminosavat tartalmaznak. A fehérjék minőségének figyelembevétele például 40%-kal csökkentheti a sajt szénlábnyomát, a búzaét pedig 130%-kal növelheti.
Az intézményeknek és ügynökségeknek jobb tájékoztatást kell adni döntéseik következményeiről
Összefoglalva a szerzők megállapítják, hogy a finanszírozó intézményeknek és a fejlesztési ügynökségeknek jobb tájékoztatást és nagyobb támogatást kell kapniuk az állattenyésztési befektetéseik hatásáról szóló jelentésekben az általuk meghozott döntések következményeiről. A kutatásnak továbbra is olyan mérőszámokat és módszereket kell javasolnia, amelyek a fenntarthatóság szélesebb dimenzióit is magukban foglalják az élelmiszerek és a mezőgazdaság hatásainak értékelésében, ahelyett, hogy kizárólag az üvegházhatású gázok kibocsátására összpontosítanának. A döntéshozók és a fejlesztési partnerek számára rendelkezésre álló bizonyítékok javításában kulcsfontosságú szerepet játszanak az olyan megközelítések, mint az agrárökológia, amely szélesebb körű környezeti hatásokat és társadalmi dimenziókat vesz figyelembe, valamint a több szempontot figyelembe vevő eszközök. A dokumentum arra a következtetésre jut, hogy prioritásként kell kezelni az üvegházhatású gázok kibocsátásának kiszámításához szükséges kapacitás fejlesztését és a csökkentési lehetőségek meghatározását, miközben az állatokat és takarmányuk előállítását klímatudatosabbá kell tenni és elő kell segíteni, hogy ezek az előnyök beépüljenek a nemzeti éghajlat-változási kötelezettség-vállalásokba. Az állattenyésztési rendszerek javítása nem feltétlenül igényel új technológiai innovációkat, hanem inkább a meglévő legjobb gyakorlatok átvételére van szükség. Egyértelmű, hogy az állattenyésztési ágazatból származó kibocsátásokat nem szabad az élelmiszerellátás biztonsága, az élelmezés, valamint termelők százmillióinak és a vidéki emberek milliárdjainak a megélhetésének rovására kezelni.
Forrás: ELV - The importance of investing in low-emission and resilient livestock production
NAK/Borovka Zsuzsa
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön