Mezőgazdasági termelés

Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában felhívja a figyelmet arra, hogy a hús nem csupán táplálék, a húsfogyasztás, valamint az ahhoz kötődő étkezési hagyományok a társadalmi stabilitás és identitás alapvető elemei is egyben. Kiemeli továbbá, hogy az élelmiszerrendszerek valódi átalakítása nem az egységesített étrendek bevezetésében rejlik, hanem abban, hogy felismerjük az emberi jólét, a választás szabadsága és az étkezési hagyományok gazdagságának kiemelt jelentőségét.

Az elmúlt években világszerte felerősödött az élelmiszerrendszerekről szóló vita, radikális javaslatok születtek egy olyan „bolygóbarát étrendre” vonatkozóan, amely megmentheti a környezetet, javíthatja az egészséget és biztosíthatja a társadalmi egyenlőséget. De mi is rejlik valójában ezek mögött az átfogó átalakulásokat ígérő elképzelések mögött? Ezeknek az utópiáknak a középpontjában gyakran egy olyan megközelítés áll, amely felülről lefelé törekszik a dolgok megváltoztatására, anélkül, hogy meghallgatná azokat, akik ténylegesen a mindennapok valóságában élnek, figyelmen kívül hagyva az élelmiszerrendszerek összetettségét. Az élelmiszertermelés és -fogyasztás nem csupán tápanyagok vagy kalóriák kérdése, hanem ökológiai, kulturális, gazdasági és szimbolikus tényezőkkel is szorosan összefonódik. A valós kontextus figyelembevétele, a történelmi és helyi dinamikák megértése nélküli döntéshozatal szinte mindig előre nem látható és néha katasztrofális következményekhez vezetett, az éhínségektől a gazdasági összeomlásokig.

Fotó: ELV - The Myth of the Planetary Diet

A „bolygóbarát étrend” mítoszainak a lerombolása

A Meat and Muscle Biology™ folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban Frédéric Leroy, Peer Ederer, Michael R. F. Lee és Giuseppe Pulina tudósok lerombolják az úgynevezett „bolygóbarát étrend” főbb mítoszait, elemezve a nagy átalakulás „prófétái” által megfogalmazott javaslatok kockázatait és ellentmondásait, hogy megmutassák, miért nem elegendőek az egyszerű megoldások az ilyen összetett problémák megoldásához.

Új és befolyásos nemzetközi koalíciók, mint például az EAT-Lancet Bizottság, egy „Nagy élelmiszerrendszer átalakítás” mellett érvelnek. Javaslatuk egy olyan „bolygóbarát étrenden” alapul, amely drasztikusan csökkenti az állati eredetű élelmiszerek – különösen a vörös húsok – arányát és helyettük gabonafélék, hüvelyesek fogyasztását, valamint új élelmiszeripari technológiák (laboratóriumban tenyésztett hús, precíziós fermentációval előállított termékek, növényi alapú hús és tejtermék alternatívák) alkalmazását javasolja. Ezek a megoldások azonban még mindig kísérleti stádiumban vannak, nehezen alkalmazhatók nagy léptékben és ami a legfontosabb, a fogyasztói elfogadottságuk alacsony. Ráadásul támogatóikat gyakran ideológiai elképzelések vezérlik, amelyek végső soron leegyszerűsített kereteket és kockázatos szakpolitikákat eredményeznek.

A hagyományos táplálkozási szokásokkal ellentétes „racionális” és „erkölcsileg felsőbbrendű” étrend gondolata nem új keletű. Már a 19. század végén és a 20. század elején az Egyesült Államokban olyan mozgalmak, mint a Hetednapi Adventisták, a hús ─ mint tisztátalan étel ─ fogyasztását elítélték, ezzel mély hatást gyakoroltak a modern táplálkozási gyakorlatokra. Az 1970-es években a Rockefeller Bizottság még egy központosított mezőgazdaságot is javasolt, amely az állati eredetű termékeket növényi alapú és szintetikus élelmiszerekkel váltotta volna fel. Ma, a bolygó egészségének nevében, ezek az elképzelések újra erőteljesen megjelennek, civil szervezetek, globális hálózatok és vegán-technológiai iparágak támogatásával, új aggályokkal ─ mint például az állatok jogai ─ kiegészítve. Még Európában is a Zöld Megállapodáshoz kapcsolódó dokumentumok olyan jövőbeli forgatókönyveket vázolnak fel, amelyek általában az állati eredetű élelmiszerek jelentős csökkentését irányozzák elő, többek között adóztatás és megszorítások révén.

A hús nem csupán táplálék

A hús azonban nem csupán táplálék! Az étkezési hagyományok, amelyekben a húsfogyasztás gyökerezik a társadalmi stabilitás és identitás alapvető elemei is egyben. Még az alternatív termékek ─ például a műhús, vagy más néven labor hús, in vitro hús ─ népszerűsítése is közvetetten megerősíti a természetes hús szimbolikus és táplálkozási értékét. Maguk a főbb étrendi változások történetei is jól mutatják, hogy milyen döntő szerepet játszottak az állati eredetű élelmiszerek, kezdve a vadászó és tűzhasználó Homo erectus-nál, majd folytatva a neolitikus forradalom idején a tejfogyasztással és az állati erő igavonás formájában történő használatával, egészen az iparosodásig, amely gazdagabb és változatosabb étrenddel javította az egészséget. Ma egy posztindusztriális fázisban találjuk magunkat, amelyet az ultra-feldolgozott élelmiszerek elterjedése és az úgynevezett „hármas alultápláltság” paradoxona jellemez: kalóriatöbblet, tápanyaghiány és a széles körben elterjedt elhízás.

Ez az új, a globális táplálkozás egységesítésére irányuló kísérlet, amely a húsfogyasztást évi 16 kilogrammra csökkentené személyenként ─ szemben a nyugati étrendben jellemző 60-80 kilogrammal ─ azt jelentené, hogy felülről kényszerítenének egy választást, amely hatással lenne a hagyományokra, a gazdaságra és az identitásra. Ezért nem meglepő, hogy az ilyen és az ehhez hasonló javaslatok kritikákat váltottak ki: azok nemcsak vitatott tudományos feltételezéseken alapulnak, hanem egy olyan projekt részét is képeznek, amely aláássa az egyéni szabadságot, veszélyezteti az élelmiszerrendszerek rugalmasságát és a táplálkozás-biztonságot, valamint vas-, cink-, B12-vitamin és a kiváló minőségű fehérje hiányát okozhatja.

Amit a tudomány valójában mond

Ezért jelennek meg egyre gyakrabban alternatív vélemények iparági szakértőktől, amelyek tudományos adatokra és megalapozott kutatásokra támaszkodnak. A Tudósok Dublini Nyilatkozata 2022-ben megerősítette az állattenyésztés pótolhatatlan szerepét a globális élelmezésbiztonság, az ökoszisztéma-szolgáltatások és a kulturális örökség fenntartása terén. Több mint ezer tudós úgy döntött, hogy kiemeli, hogy a felelősségteljesen működtetett állattenyésztés messze túlmutat a puszta kalóriatermelésen. A nyilatkozat szerint a haszonállatok nehezen pótolható tápanyagokat biztosítanak, javítják a marginális térségekben lévő földterületek minőségét, hozzájárulnak a talaj termékenységéhez és a mezőgazdasági hulladékok újrahasznosításához, valamint szerves részét képezik a kulturális gyakorlatoknak és fontos szerepet játszanak a vidéki térségekben a megélhetés biztosításában. Ezért a Dublini Nyilatkozat óva int az olyan leegyszerűsítő vagy ideológiai megoldásoktól, amelyek az állattenyésztés nagymértékű visszaszorítását vizionáljak anélkül, hogy előzetesen több szempontot is mérlegelve bizonyítanák, miként lehetne helyettesíteni az ágazat szolgáltatásait és funkcióit.

Hasonlóan, a vezető tudósok csoportja által indított Denveri Cselekvési Felhívás is kiemeli, hogy olyan helyi szakpolitikákra van szükség, amelyek szilárd bizonyítékokon alapulnak és a hatékony, kontextus-specifikus táplálkozásra összpontosítanak, ahelyett, hogy szimbolikus büntetéseket szabnának ki bizonyos élelmiszerekre, vagy univerzális előírásokat vezetnének be „a bolygó érdekében”. Olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek elismerik az élelmiszerrendszerek komplexitását és képesek egyszerre biztosítani az élelmezésbiztonságot, a fenntarthatóságot és a mezőgazdasági prosperitást, elkerülve az állattenyésztés egydimenziós, „pusztán problémaként” történő ábrázolását.

A tudósok felkérését követően kidolgozták a Táplálkozási Asztal koncepciója, amely kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz, integrálva a táplálkozási, környezeti, gazdasági és kulturális szempontokat anélkül, hogy merev, mindenki számára egységes étrendi modelleket kényszerítene rá az emberekre. Ez egy alternatív szemléleti keretet nyújt az élelmiszerpiramisokkal és univerzális táplálkozási irányelvekkel szemben: középpontjában a megfelelő mennyiség és a tápérték áll egy adott kulturális és területi kontextusban. A gyakorlatban ez a megközelítés előnyben részesíti a tápanyagban gazdag élelmiszereket, például az állati eredetűeket és korlátozza az ultra-feldolgozott termékeket. Teret enged a személyes választásnak és a helyi tudásnak, lehetővé téve olyan ételek és étrendek létrehozását, amelyek valóban táplálnak, kielégítenek és hozzájárulnak az emberek jólétéhez. Ez a megközelítés megköveteli, hogy minden szabály vagy szakpolitika szilárd bizonyítékokon alapuljon és figyelembe vegye a régiók, kultúrák és a népesség táplálkozási állapota közötti különbségeket.

Az élelmiszeripari rendszerek összetettek, kiszámíthatatlanok és folyamatosan fejlődnek

Ezeknek a tudósoknak az alapvető üzenete egyértelmű: az élelmiszeripari rendszerek összetettek, kiszámíthatatlanok és folyamatosan fejlődnek. Ha központosított rendszerekkel és radikális átalakításokkal próbáljuk azokat irányítani, akkor fennáll a veszélye annak, hogy megismételjük a múltbeli hibákat. Ahelyett, hogy felülről vezérelt utópiákat követnénk, bölcsebb a helyi sokszínűséget tiszteletben tartó, fokozatos, kísérleti megoldásokra koncentrálni: támogatni és fejleszteni a fenntartható állattenyésztési gyakorlatokat, a helyi területeken és a gazdákban gyökerező innovációkba befektetni, célzott táplálkozás javító programokat végrehajtani az általános tilalmak helyett, csökkenteni az élelmiszerpazarlás és javítani az élelmiszer-minőséget az élelmiszerlánc mentén, valamint erősíteni a nyomonkövetési és átláthatósági intézkedések – mindezt úgy, hogy közben megőrizzük az egyének táplálkozási szabadságát és védjük a közegészséget.  Ugyanakkor a „gyárilag előállított” technológiákat, mint például a tenyésztett hús előállítását óvatosan kell kezelni és csak akkor szabad népszerűsíteni, ha környezetvédelmi, táplálkozási és társadalmi szempontból bizonyítottan biztonságosak.

Továbbá a sikert nem egyszerűen egy adott élelmiszer fogyasztásának csökkentésével kell mérni, hanem a valódi tápláltság elérésével ─ kevesebb hiányosbetegség, nagyobb energiasűrűség, jobb egészségügyi mutatók ─, miközben tiszteletben tartjuk az egyenlőséget és a vidéki megélhetést. Ebben az értelemben az igazi átalakulás nem az egységesített étrendek bevezetésében rejlik, hanem abban, hogy felismerjük az emberi jólét, a választás szabadsága az étkezési hagyományok gazdagságának központi szerepét, amelyek évezredek óta kísérik fejlődésünket.

Forrás: https://meatthefacts.eu/

The Myth of the Planetary Diet

NAK/Borovka Zsuzsa