Az őszi vetés előtt érdemes figyelmet fordítani a terrikol (talajlakó) kártevőkre, mivel már a csíranövényben is jelentős kárt tehetnek.
Sokáig észrevétlenek maradnak a földfelszín alatt, azonban a növény megfelelő fejlődése érdekében elengedhetetlen a védekezés. Talán a pajorok és a drótférgek fordulnak elő a leggyakrabban, de a vetési bagolylepke és a gabonafutrinka lárvájának kártételére is számíthatunk. A legjelentősebb veszteséget kapáskultúrákban okozzák, de a nagy tőszámú állományok foltszerű ritkulásával is hozzájárulnak a terméscsökkenéshez. A védekezés előtt célszerű felmérni a talajban lévő kártevőket, ami elengedhetetlen a hatékony védekezési stratégia kidolgozásához. Erre talán a legegyszerűbb módszer a csapdázás, de a térfogati kvadrát módszert is gyakran alkalmazzák.
Számos cserebogárfaj különíthető el, melyek fejlődése 3-5 év közé tehető. Talán a leggyakrabban a májusi cserebogárral (Melolontha melolontha) találkozhatunk. A pajorok az első vedlésükig humusszal táplálkoznak, csak ezután kezdik el a gyökerek károsítását. A fiatalabbak csak a hajszálgyökerekkel táplálkoznak, később azonban képesek a vastagabb gyökereket is megrágni. Ha 1 m2-en belül 4-5 db-nál több lárva található, indokolt lehet a védekezés. Kezeléskor szem előtt kell tartani, hogy a pajorok a hőmérséklet és a nedvesség változása esetén a talajban vándorolhatnak. A drótférgek a pattanó bogarak (Agriotes spp.) lárvái, fejlődésük általában több évig tart. Elsősorban a lágyszárú növények gyökereit fogyasztják, de a csírázó magokat is elpusztítják. Emellett a burgonya gumóba és a répa karógyökerébe is belerághatnak. A károsított növény sárgulhat, elpusztulhat, ami hiányos kelést, valamint foltszerű pusztulást okozhat. A kártételi küszöbérték 3-4 drótféreg m2-ként.
A vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvája, vagyis a mocskospajor a cserebogárlárvákhoz hasonló kártételt okoz. Évente 2 nemzedéke fejlődik, gradációra elsősorban meleg és elhúzódó ősz esetében lehet számítani. Éjszaka aktív, erős nyomás esetén foltszerűen pusztul a növényállomány. A fiatal lárvák még a leveleken, az idősebbek már a növény szárán, gyökerén is károsítanak. A fiatal hernyó ellen a legeredményesebb a védekezés, mivel az idősebbek fénykerülők. A kezelést előrejelzésre alapozva a legcélszerűbb elvégezni. A gabonafutrinka (Zabrus teneboides) lárvája a csócsároló szintén jelentős kárt okozhat. Évente 1 nemzedéke fejlődik. Nem csak ősszel, hanem enyhe téli időjárás esetén is aktív lehet. A lárva a fiatal leveleket károsítja, az erek közötti levéllemez elfogyasztásával hosszanti foltokat hoz létre, súlyos kártétel esetén elpusztulhatnak a növények. 2 db lárva/m2 egyedsűrűség felett szükséges a védekezés.
A megfelelő vetésváltás és talajmunka gyéríti a talajlakó kártevőket. Talajfertőtlenítésre és csávázásra is csak piretroidok alkalmazhatók (pl.: cipermetrin, teflutrin). A bagolylepke lárvák ellen fonalférget tartalmazó biopreparátum (Steinernema carpocapsae) is felhasználható. Emellett a lárvák kiforgatására vagy csalogató növények alkalmazására is lehetőség van. Kijuttatás előtt érdemes a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát ellenőrizni. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
NAK / Fodor Attila
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön