Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában az Egyesült Államokbeli Denverben megrendezett, a „A hús és az állattenyésztés szerepe a társadalomban” című nemzetközi csúcstalálkozón Charlie Arnot, a Center for Food Integrity vezérigazgatója által tartott előadás főbb üzenetei foglalja össze.
Az Egyesült Államokbeli Denverben 2024. október 30-án és 31-én megrendezett, a „A hús és az állattenyésztés szerepe a társadalomban” című nemzetközi csúcstalálkozón a European Livestock Voice megragadta az alkalmat, hogy interjút készítsen a csúcstalálkozó első előadójával, Charlie Arnot-tal, a Center for Food Integrity vezérigazgatójával. A kétnapos rendezvény egyik leginspirálóbb előadásában Arnot kiemelte a hatékony tudományos kommunikáció és a közös értékek fontosságát a bizalomépítésben.
Fotó: The Societal Role of Meat and Livestock International Summit
Arnot úr, beszéde során az igazság értékeléséről beszélt, és arról, hogy az igazság relatív. Elmagyarázná ezt a koncepciót, és azt, hogy mindez hogyan befolyásolja a húsról és az állattenyésztésről szóló vitát?
Az igazság társadalmi konstrukció. Társadalomként egyetértünk abban, hogy mit fogunk igaznak tekinteni és az elmúlt 400 évben abban állapodtunk meg, hogy az igazságot a tudományra és a tényekre alapozzuk. De 20 évvel ezelőtt a közösségi média belépett az életünkben és alapvetően átformálta az egész kommunikációs környezetet. Most már sokkal inkább arról van szó, hogy mi az, amit igaznak érzek, vagy amit valaki hozzám hasonló mond vagy hisz és ami befolyásolja az igazságról alkotott felfogásomat. A tudomány szerepe tehát alapvetően eltolódott és megváltozott. A tudományos kommunikátoroknak meg kell érteniük ezt, hogy hatékonyabbá válhassanak ebben az új környezetben. Az új környezet nem fog megváltozni és nem térünk már vissza oda, amikor mindenki hitt a tényekben és a tudományban. A fő kérdés az, hogy hogyan biztosíthatjuk tehát, hogy a tudomány releváns legyen ebben a pillanatban és ebben a közegben is?
Ha már a közösségi médiánál tartunk, azt mondta, hogy a tömegkommunikációtól a kommunikátorok tömegéig jutottunk el...
Igen, évekig volt tömegkommunikáció. Minden országban volt talán egy maroknyi televíziós csatorna, minden városban egy vagy két nagyobb újság és rájuk támaszkodtunk, hogy elmondják nekünk, mi az igazság. A média nem azt mondja meg, hogy mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk, igaz? Mert a szemünk előtt tartják a témát. Nos, miután ezt elvesztettük és áttértünk a közösségi médiára, mindenki, akinek van mobiltelefonja, most már tartalomkészítővé vált. Mindenkinek lehet véleménye és az Egyesült Államokban vannak olyan podcastereink (Megjegyzés: podcast - egy olyan digitálisan rögzített hanganyag, hangfelvétel, amelyet a készítője az interneten tesz közzé), mint például Joe Rogan, akiknek nagyobb a közönsége, mint több nagy csatornának együttvéve. Ez tehát egy teljesen új környezet, amely valóban demokratizálta az információ és a hatalom terjedését, ugyanakkor csökkentette a tudomány hatását ezekben a társadalmi beszélgetésekben.
Ahogy az előadása során mondta, a tudomány elengedhetetlen, de nem lesz elégendő...
Igen, ez a kulcs. Természetesen nem kell lemondanunk a tudományról, de amikor a kommunikációról van szó, akkor könnyedén kell bánnunk vele, mint a só használatával a főzés során. Néha ezt a műszaki vagy tudományos közönség nagyon nehezen hallja meg, nagyon nehezen éli meg, mert hozzászoktak ahhoz, hogy a tudomány az egyedüli bírája annak, hogy mi lesz igaz. De ez már nem így van.
Hogyan nézhetünk szembe egy ilyen helyzettel?
Mindannyian szeretnénk egy ezüstgolyót. Mindannyian szeretnénk egy egyszerű gombot. Mindannyian szeretjük a gyors megoldást. De ez nem létezik. Tehát először is gondolkodásmód-váltásra van szükség ahhoz, hogy a tudósok megértsék: „Meg kell változtatnom azt, ahogyan a tudományról gondolkodom. Meg kell változtatnom, hogyan gondolkodom az elkötelezettségről annak érdekében, hogy pozitívan befolyásolhassam ezeket a vitákat”. A viták döntő fontosságúak. Ha javítani akarunk a táplálkozásunkon, ha javítani akarunk az egészségünkön és ha javítani akarunk a környezeten, akkor ezeknek tudományos alapokon kell nyugodniuk. De a tudomány önmagában nem lesz elegendő, mert nem mindenki rendelkezik ugyanolyan alapokkal, megértéssel és az emberek tudomány iránti bizalma is eltérő mértékű. Hogyan tehetjük tehát a tudományos hírnököket megbízhatóbbá? Azáltal, hogy segítünk nekik az értékek kommunikálásában, közvetítésében, segítünk nekik megérteni az új kommunikációs környezetet és segítjük őket, hogy mindezt hosszú távon is fenn tudják tartani. Ez frusztráló lesz, nem lesz hatékony és nem lesz könnyű sem, de ha hatást akarunk elérni, akkor meg kell győződnünk arról, hogy elkötelezettek vagyunk-e és arról is, hogy ezt az elkötelezettséget hosszabb távon is fenn tudjuk-e tartani.
Hogyan juttathatjuk el a nagyközönséghez az olyan témákat, koncepciókat és információkat, mint a Dublini Nyilatkozat és a Denveri Cselekvési Felhívás?
Amit tennünk kell az ismét az, hogy megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat és megértjük, hogy a tudósoknak egészen más módon kell kommunikálniuk. Gyakrabban kell majd „harcba szállniuk”, elköteleződniük. Azt gondoljuk, hogy ez egy kommunikációs funkció, de nem, ez egy ágazati funkció. Az egész ágazatnak el kell fogadnia ezt a megközelítést, hogy azt mondhassuk, hogy az értékek alapján fogunk kommunikálni. Bevezetjük a tudományt, ha lehetővé teszik ezt, és évtizedeken keresztül fenntartjuk ezt a megközelítést, mert ez egy generációs kihívás. Ez nem fog gyorsan megtörténni, ezért fontos, hogy megértsük a tudomány szerepét. Szükségünk van arra, hogy a dolgok tudományos alapokon nyugodjanak, de ez önmagában még nem fogja meghozni a győzelmet.
Javasoljuk, hogy olvassa el a denveri rendezvényhez kapcsolódó, korábban megjelent cikkünket is, melyet az alábbi linken érhet el:
Forrás: ELV - Communicating livestock: „Science is essential but won’t be sufficient.”
NAK/Borovka Zsuzsa