Erdőgazdálkodás

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózata 2025 tavaszán országos eseménysorozatot rendezett a klímaváltozás erdőkre, erdőgazdálkodásra kifejtett hatásairól. 15 helyszínen, mintegy 500 fő, erdőtulajdonos, magánerdő-gazdálkodó és erdészeti szakember cserélte ki gondolatait, gyakorlati tapasztalatait a kihívásokkal és a lehetséges válaszokkal kapcsolatban.

A fórumokon előadóként szerepeltek az Erdészeti Tudományos Intézet kutatói, a Soproni Egyetem oktatói, az erdészeti igazgatás és a vízügy szakemberei, valamint a NAK erdészeti szakértői. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint a jelenlegi szakmai és szabályozási keretek csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy reagáljanak a gyorsan változó természeti feltételekre. A hosszú távon fenntartható – rezíliens – erdőgazdálkodás új, rugalmasabb megközelítést igényel.

A klímaváltozás hatása már nem csak előrejelzés

A fórumokon többször elhangzott: a klímaváltozás hatásai ma már nem csupán modellek és tudományos előrejelzések, hanem a magyar erdőgazdálkodás mindennapjainak részei is. Különösen az Alföldön és a Duna–Tisza közén érzékelhetők markánsan az emelkedő átlaghőmérséklet, az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok, és ezzel párhuzamosan a talajvízszint-csökkenés következményei. S habár kevésbé látványosan, de a változás a domb és hegyvidéki területeinket is elérte már.

Erdeink ellenállóképessége az elmúlt pár évben nagy mértékben gyengült, egyre több helyen válik kérdésessé magának az erdőnek a léte, s keletkeznek tartósan felújítási kötelezettségek. Az erdősítések, erdőtelepítések sikeressége egyre bizonytalanabb – gyakran olyan helyeken is, ahol ez korábban nem volt jellemző.

Az enyhe téli időjárás megváltoztatja a vegetációs időszakot, s emellett az erdőgazdálkodási munkák szervezését és kivitelezését is nehezíti.

A gyakorlatban is alkalmazható válaszok megfogalmazása egyre sürgetőbb

A résztvevők minden helyszínen hangsúlyozták: elengedhetetlen a konkrét megoldási javaslatok kidolgozása, különös tekintettel az erdők romló egészségi állapotára, és az akut felújítási problémákra. Az erdőfelújítások időzítésének és módjának átgondolása, az aszályos időszakokkal szemben ellenállóbb fafajok alkalmazása, valamint a vízvisszatartást célzó beavatkozások mind napirendre kerültek.

Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy a gazdálkodási gyakorlatban nagyobb hangsúlyt kell kapjon a természetes felújítás, különösen a sarjaztatás, mivel ezek a módszerek kevésbé érzékenyek az aszályos időjárásra. Ugyanakkor több helyszínen is szóba került: a túlzott vadnyomás jelentős mértékben korlátozza a természetes megújulást, így a vadállomány szabályozása elválaszthatatlan része, előfeltétele az alkalmazkodásnak.

A szabályozási környezet rugalmatlansága akadályozza az alkalmazkodást

A fórumokon visszatérő téma volt, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet számos esetben nem teszi lehetővé a gyors és helyspecifikus beavatkozásokat. Sokszor hiányzik – még a fogékonyság megléte esetén is – az a szabályozásbéli rugalmasság, amely szükséges lenne a változó helyi viszonyokhoz való igazodáshoz. A résztvevők szerint elengedhetetlen a szabályozás olyan irányú átalakítása, amely jobban figyelembe veszi a gyakorlatból származó tapasztalatokat, és lehetőséget biztosít a tájhoz és adottságokhoz illeszkedő gazdálkodási formák bevezetésére.

A gyakorlatban ez például azt jelentené, hogy a középtávú erdőtervekben nagyobb szerepet kapjanak a helyi tapasztalatok: a gazdálkodók és a tervezők közötti érdemi párbeszéd pedig erősödjön. Az egységes, felülről vezérelt megközelítések helyett differenciált, területspecifikus szabályozásra van szükség.

Új szemlélet a szaporítóanyag-politikában és az erdőtelepítésekben

A fórumokon többször elhangzott: a szaporítóanyag szabályozás jelenlegi keretei nem képesek az alkalmazkodást a kellő mértékben támogatni. A helyi, ellenőrzött származású szaporítóanyagok használata, a genetikai sokféleség megőrzése és a termesztési célú tudatos szelekció egyszerre fontos célok. Ehhez azonban egységes nyilvántartási rendszerre, célzott kutatásokra és a gyakorlati alkalmazás elősegítésére is szükség van.

Az új telepítések és erdősítések során a hosszú távú tervezés és a részletes – megváltozott viszonyokhoz igazodó –talajvizsgálat alkalmazása alapvető követelmény kell, hogy legyen – különösen olyan térségekben, ahol az ökológiai viszonyok egyre szűkebb mozgásteret engednek. Ehhez a SOE ERTI által fejlesztett SiteViewer döntéstámogató rendszer is jelentős támogatást tud nyújtani.

A kutatás és gyakorlat összekapcsolása: nem lehet tovább várni

A rendezvénysorozat egyik kulcskérdése volt, hogy miként lehet felgyorsítani a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítását. A résztvevők szerint nem lehet megvárni, míg minden megoldási javaslat véglegesen kiforrottá válik – már a részmegoldások bevezetése is segíthet tompítani a változások hatásait. A tudományos alapokon nyugvó, de kísérletezésre és visszacsatolásra is építő szemléletre van szükség, amely nem a tökéletes megoldásra vár, hanem a fokozatos alkalmazkodás lehetőségeit keresi.

A vízgazdálkodás és erdészet közötti együttműködés kiemelt fontosságú

Különös hangsúlyt kaptak azok a térségek, ahol a vízhiány már most az erdők fennmaradását veszélyezteti. A résztvevők kiemelték: a vízgazdálkodás és az erdőgazdálkodás szorosabb együttműködése nélkülözhetetlen. A csatornarendszerek és holtmedrek revitalizálása, a komplex vízmegtartó rendszerek helyreállítása nemcsak a mezőgazdaság, hanem az erdők jövője szempontjából is kulcsfontosságú. Ebben a folyamatban az erdőgazdálkodók – elemi érdeküknél fogva – részt szeretnének venni.

Zárógondolat: közös felelősség, közös cselekvés

A rendezvénysorozat tanulsága egyértelmű: az erdőgazdálkodás alkalmazkodóképességének növelése nem halasztható tovább. Ehhez egy új, a klímaváltozás kihívásaihoz jobban igazodó jogszabályi és szakmai környezet kialakítására van szükség, amely támogatja a rugalmas, termőhelyspecifikus megközelítéseket.

Az erdők megőrzése nemcsak szakmai, hanem közös társadalmi felelősség is. A gazdálkodók, kutatók, döntéshozók és vízügyi szakemberek közötti együttműködés kulcskérdés ahhoz, hogy az erdők a jövő generációi számára is megmaradhassanak.

NAK Erdészet