A globális fenntarthatósági törekvések egyik sarokköve a körforgásos gazdaságra való áttérés, amely a nyersanyagok hatékonyabb, regeneratív módon történő hasznosítását célozza. A Circularity Gap Report 2025 (CGR2025) e törekvés kritikus helyzetét tárja elénk: a globális anyagáramlások mindössze 6,9%-a tekinthető körforgásosnak, ami azt jelenti, hogy a világ gazdasága 93,1%-ban még mindig lineáris struktúrában működik.
A jelentés nem csak a gazdaság egészét értékeli, hanem feltárja a legnagyobb környezeti terheléssel és lehetőséggel bíró ágazatokat, köztük az élelmiszeripart is. Az élelmiszerrendszer is hozzájárul a körforgásossági rész fennmaradásához, de egyben kulcsszereplője is lehet a változásnak, különösen a biomassza használat, a földhasználat és a hulladékgazdálkodás területén.
A biomassza paradoxon: megújuló, de nem automatikusan fenntartható
A CGR2025 szerint a globális anyagfelhasználás több mint ötödét, 21,5%-át teszi ki a szénsemleges biomassza (olyan biomassza, amely életciklusa során annyi szenet nyel el, amennyit kibocsát, így szén-egyensúlyt tart fenn), amelynek legfőbb felhasználási területei az élelmiszer- és takarmánygyártás, valamint a bioenergia-termelés. Ez az arány első pillantásra kedvezőnek tűnhet, hiszen a biomassza megújuló erőforrásnak számít. A jelentés azonban rávilágít arra, hogy ez nem jelenti automatikusan a fenntarthatóságot.
A jelentés szerint a szénsemleges biomassza felhasználása akkor sem teljesen fenntartható, ha megfelel a szén-semlegességi kritériumnak. A biomassza nagyarányú ipari hasznosítása, különösen a monokultúrás takarmánytermesztés, súlyos ökológiai következményekkel járhat, úgymint a talajdegradáció, erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenése. Ráadásul a nem szénsemleges biomassza (az a biomassza, amely nem felel meg a szén-semlegesség minimum kritériumának, kitermelése és felhasználása nettó pozitív kibocsátásokat eredményezett), amely 2,2%-ot tesz ki az anyagáramlásból, további nettó kibocsátással terheli a rendszert.
A jelentés négy alapelvet fogalmaz meg a biomassza körforgásossá tételére: a környezeti hatások minimalizálását, a természetes regeneráció figyelembevételét, a biológiai erőforrások többszintű hasznosítását, valamint a tápanyagok zárt körforgásának biztosítását. Ezek az elvek különösen relevánsak az élelmiszeripar számára, amely teljes mértékben biomassza alapú nyersanyagokra épül.
A hulladék, mint kihasználatlan erőforrás
Miközben az élelmiszeripar egyik fő problémája a túlzott nyersanyagfelhasználás, a másik véglet az értékes biomassza pazarlása. A CGR2025 szerint a világon megtermelt élelmiszer körülbelül egyharmadát elpazarolják, ez önmagában a globális üvegházhatású gázkibocsátások 10%-ért lehet felelős. Bár a kommunális hulladék 82%-át begyűjtik, annak csupán 27%-a kerül hasznosításra, így az élelmiszerhulladék hasznosítása továbbra is nagyrészt kiaknázatlan marad.
Az élelmiszeripar ebben a helyzetben megoldást is ad, mint a feldolgozás melléktermékei takarmányozási célokra történő újrahasznosítása, a biogázüzemek alapanyagellátása és az ipari komposztálás elősegítése. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyek növelik az anyagkörforgás hatékonyságát és csökkentik az ökológiai lábnyomot.
Az együttműködés, mint sikerfeltétel
A körforgásos gazdaságra való áttérés nem valósulhat meg kizárólag szabályozási úton. A CGR2025 világosan kimondja, hogy az iparági szereplők, különösen az élelmiszeripari vállalatok aktív részvétele nélkül a változás nem fog bekövetkezni. A körforgásos gazdaságra való átalakulás ösztönzéséhez három pillérre van szükség: célzott állami ösztönzőkre (pl. regeneratív mezőgazdasági támogatások, csomagolási kedvezmények), infrastruktúra-fejlesztésre (komposztáló és biogázüzemek), valamint átlátható, adatvezérelt anyagáram követési rendszerekre.
Ezek az eszközök lehetővé teszik, hogy a vállalatok valódi partnerekké váljanak a körforgásos átmenetben, és hosszú távon üzleti értéket is teremtsenek a fenntarthatóság révén.
Konklúzió
A Circularity Gap Report 2025 által felrajzolt globális kép aggasztó. Az anyagfelhasználás nő, a körforgásosság csökken. Az élelmiszeripar kiemelt felelősséggel bír, de egyben az egyik legnagyobb hatású szektorként a változás motorja is egyben. A biomassza megfelelő és többszintű hasznosítása, a hulladékok újragondolt kezelése, valamint a termelési és fogyasztási szokások átformálása olyan rendszerszintű lépések, amelyek nélkülözhetetlenek a körforgásosság javításához.
Az élelmiszeriparnak tehát nem csupán alkalmazkodnia kell a fenntarthatósági elvárásokhoz, hanem vezető szerepet kell vállalnia azok megvalósításában. A fenntarthatóság nem külső kényszer, hanem belső lehetőség: az újraértelmezett értékteremtés útja.
Forrás: https://global.circularity-gap.world/
NAK / Oláh István
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön