Az Agrárminisztérium a gyenge termőképességű területeken versenyképes ágazattá kívánja fejleszteni az erdőgazdálkodást - jelentette ki az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára szeptember 26-án, Ópusztaszeren, a magánerdősök országos találkozóján.
A rendezvényt Mocz András, a MEGOSZ elnöke nyitotta meg. A délelőtti programok előtt Farkas Sándor, a térség országgyűlési képviselője, agrárminiszter-helyettes, Zambó Péter erdőkért és állami földekért felelős államtitkár, Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke, a délutáni programok előtt Győrffy Balázs, a NAK elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
Zambó Péter azt mondta, a 800 ezer hektárnyi magánerdő, a félmillió magánerdő-tulajdonos, a mintegy 33 ezer erdőgazdálkodó szervezet fontos helyet foglal el az agráriumban. Az államtitkár nemzeti érdeknek nevezte, hogy a klímaváltozás időszakában megőrizzék a meglévő erdők minőségét, növeljék természetességüket, bővítsék a fával borított területeket. Megjegyezte, a tárca célja az erdőgazdálkodás vonzóvá tétele, hogy a termelők a gyengébb mezőgazdasági hozamú területeken agrárerdészeti rendszereket alakítsanak ki.
– A kormány egy éve növelte a Vidékfejlesztési Program erdőtelepítési támogatásainak összegét. Ennek alapján 17 ezer hektár új erdő és ipari célú faültetvény telepítésére nyújtottak be igényt a gazdálkodók. Ez a korábbi kérelmekkel együtt már 24 ezer hektár új erdő és ültetvény létesítését jelentheti. Érdemi területnövekedés a magánszektorban lehetséges – mondta az államtitkár, hozzátéve. – A mintegy négyszáz, jobbára magánkézben lévő csemetekert számára gépbeszerzésre írtunk ki pályázatot; a megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyag biztosításáért csökkentek a termelők adminisztrációs terhei is.
Mellette is minden felszólaló méltatta a magán-erdőgazdálkodás eredményeit, kiemelve a magánerdők áldozatos kezelését és az elmúlt két évtizedben kétszázezer hektárnyi magánterületen végrehajtott telepítéseket. Az eredmények mellett senki sem hagyta szó nélkül az elmúlt években jelentkező problémákat sem, mint például a klímaváltozást, az időjárási szélsőségek valamint az inváziós fajok erdőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásait, a fapiaci és munkaerő-piaci helyzet drasztikus romlását, a járvány miatti gazdasági visszaesést, továbbá az inflációs hatásokat. Mint elhangzott, egyes esetekben – elsősorban a Vidékfejlesztési Program támogatásai útján – az erdőgazdálkodók a nehézségek átvészeléséhez kapnak segítséget, általában azonban megállapítható, hogy az erdészet más agrárágazatokhoz képest kisebb figyelmet kap. Majd’ minden felszólaló említést tett a magán-erdőgazdálkodást átfogóan érintő jogszabályi változásokról, az osztatlan közös tulajdon felszámolási lehetőségeiről, az új erdőhasználati jogcímekről, valamint a szakirányítási tevékenység újraszabályozásáról.
Ezek mellett elsősorban az érdekképviseletek vezetői megemlítették az Alkotmánybíróság tavaszi döntését az erdőtörvény több 2017. évi módosításának megsemmisítéséről, kifejezve a reményüket, hogy a szabályozás rendezésével sikerül a gazdálkodók érdekeivel összhangba hozni a természetvédelmi szempontokat.
Szentpéteri Sándor, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára szakmai előadásában az országfásítás fontosságáról, eredményeiről és folytatásáról számolt be. Mint mondta, a kormánynak továbbra is kiemelt célja, hogy az ország fásításokkal és erdőkkel borított területe 2030-ra elérje a 27%-os részarányt. Ennek érdekében az erdőtelepítési egységárak rendezése, a már megkezdett településfásítási programok, az állami erdőgazdálkodók mintafásítási programja, valamint az „újszölöttek erdei” program mellett a közeljövőben új programok is indulnak. Ezek közül kiemelte az útfásítási programot, a felhagyott honvédségi területek beerdősítését, valamint az erdőtelepítések ösztönzését a gyenge adottságú mezőgazdasági területeken.
Andréka Tamás, a szaktárca jogalkotási főosztályvezetője részletesen ismertette az ágazatot érintő újonnan megjelent jogszabályokat. Szalai Károly, a NAK vezető erdészeti szakértője a jogszabályváltozások várható hatásait elemezte a magán-erdőgazdálkodás birtok-, illetve gazdálkodási viszonyaira nézve, összefüggésben az ágazatban jelentkező nehézségekkel, azok leküzdési lehetőségeivel. Kiemelte: a magán-erdőgazdálkodásban érintett tulajdonosok, gazdálkodók és vállalkozások a tartósnak ígérkező gazdasági nehézségek mellett csak a versenyképességük illetve „válságállóságuk” növelésével maradhatnak talpon. Ehhez a piaci pozícióik javítására és jelentős fejlesztésekre van szükség, amire csak a nagyobb vállalkozások képesek.
A versenyképesség növeléséhez tehát – ahogy azt Mocz András is kiemelte megnyitójában – a magán-erdőgazdálkodásban jelentős gazdálkodási koncentrációra van szükség. Úgy, hogy közben a jogszabályváltozások eredményeként a magánerdők tulajdonviszonyai terén jelentős elaprózódás várható. A megoldás kulcsai a meglévő és az újonnan alakuló magánerdészeti szakmai vállalkozások, illetve azok együttműködései lehetnek, akiket az új szabályozás és az uniós támogatási politika is helyzetbe hozhat. Feltéve, hogy erre az érintettek részéről is megvan a szándék. Amennyiben igen, akkor a NAK minden lehetséges eszközzel segíteni fogja a fejlődési folyamatot.
(NAK)